Ajka, bányamúzeumi kitérő
Vendégháztól Ajka, vagyis a múzeum 38 km-re van, de megéri megnézni. Mi teljesen véletlenül találtunk rá, de mindenkinek mesélünk róla. Valamiért nagyon megfogott minket.
Kocsival teljesen el lehet menni a bejáratig. A pénztárnál két nagyon kedves emberrel találkoztunk. Az egyikőjük röviden el is mondta mit fogunk itt látni. De folyamatosan bent volt a múzeum területén így ha valami kérdésünk volt, készségesen válaszolt. Nekem aztán mindig vannak kérdéseim:).
Interaktív múzeum így bátran, bármit meg lehet fogni, fel lehet ülni a gépekre. Férjem ki nem hagyott volna egyet sem.
Hazánk első szabadtéri műszaki emlék múzeuma az ajkai szénbányászat műszaki és történeti emlékeit mutatja be. Az egykori bányaterületen az ajkai szénbányászat 100. évfordulóján, 1965-ben nyílt meg a múzeum, amit azóta is folyamatosan bővítenek
Az ajkai bányászat kezdetének 100. évfordulójára felújították a bánya egyik legrégibb részének, a Riethmüller Ármin bányafelügyelőről és igazgatóról elnevezett Ármin szállítóaknának megmaradt gépházát, az aknaházat, a kis kovácsműhelyt és az egykori transzformátorházat – ez lett a múzeum alapja. A következő évtizedekben hozták létre a szabadtéri gépparkot – itt láthatjuk azt a csillét, amiben az utolsó szénszállítmányt hozták fel 2004-ben - és a múzeum egyik különlegességét, az 54 méter hosszú, bejárható tárót is.
Az Őslény- és kőzettár a volt bányamentő állomás épületében kapott helyet, az itt látható kiállításon több mint ezer darabos gyűjtemény szemlélteti az egyes korok jellemző kőzettípusait és ősállatvilágát a földtörténeti ókortól a jelenkorig.
Bányakataszrófa:
1909 január 14-én súlyos bányakatasztrófa történt az Ármin szállítóaknában.
A légaknában belobbant a bányatűz, és a keletkezett gázban, füstben 55 csingervölgyi bányász vesztette életét. A tragédia híre megyei és országos lapokban is szerepelt (Népszava, Magyar Hírlap, Pesti Napló...) Ármin bánya igazgatója a tragédia idején Reithmüller Károly volt. A bányák napi 40-45 vagon szenet tudott kitermelni, két műszakban dolgozó bányászoknak köszönhetően.
A reggeli műszakban (6:30-kor) a légakna kezelője szikrát látott kipattani, ami már izzott. Azonnal le is állította a szellőzőgépet, hogy a huzat szüntesse meg a tüzet. Sajnos nem ez történt. A mérgező füstgáz gyorsan terjedt a vágatokban.
Kb 7 órakkor értesítették a dolgozókat, hogy Ármin- akna felvonójához menjen és induljon mindenki a felszínre. Mivel nem történt még ilyen katasztrófa, ezért nagyon lassan és nyugodtan vonultak felfelé.
Majd amikor a füst elérte a munkahelyeket, akkor értették meg a vészhelyzet súlyosságát. Ekkor már a felvonókba, ami 6 főre volt tervezve 10-12 fő akart bezsúfolódni. Ezzel sajnos megpecsételődött a menekítés lehetősége, mert a kiesett és beékelődött bányászoktól megszorult a kas.
Ezek után azzal próbálkoztak, hogy megfordítják a légáramlatot, nekiláttak az égő légakna elgátolásának. Sajnos tisztában voltak azzal, hogy a tüzet ugyan megakadályozzák, de élő bányászt a mérgezés miatt valószínűleg nem tudnak felhozni.
A mentőcsapatok csak délután 6 után érkeztek meg. Ekkor kezdték kiszabadítani a bányászokat. Sajnos összesen 55 ember és 13 ló esett áldozatul.
Erről emlékezik meg a múzeum, láthatjuk a tragédia emléktábláját is, de nem messze az épülettől felkereshetjük az aknát is, ahol mindez történt.
Múzeumlátogatás után, az erdős részen sétálhatunk, megkereshetjük a katasztrófa helyét, egy perc megemlékezést szánva a tragédiában elhunyt bányászoknak.
Autóval elindultunk hazafelé, de a első kereszteződésben meg kellett álljunk. Ugyanis a sarkon egy érdekes "kiállítást" pillantottunk meg. Régi buszmegálló, új funkcióval. Mini szabadidőközpont, sok-sok könyvvel, olvasósarokkal, társasjátékokkal, székekkel, asztallal. Itt is eltöltöttünk egy kevés időt.
A túloldalon van a Molnár Gábor parkerdő. Itt van egy kis emlékmű.
Érdemes megnézni az úton a bányászok házait. Valamelyik igen érdekes, látványos. De maga a táj is elképesztő.
Mivel tájékozatlanul indultunk, ezért kimaradt a Csinger-völgyi olvasókabin.
A város közepén lévő Csónakázó-tavat még körbe kell járnunk. Na ezért vissza kell menni. Leírást igérem pótolni fogom.
Úrkúton keresztül mentünk haza, amikor eszünkbe jutott, hogy itt is van valami látnivaló, az Úrkúti őskarszt.
A Bakony lankáinak nemzetközi viszonylatban is páratlan geológiai látványosság tárul a kirándulók szeme elé. Az egész évben ingyen megtekinthető, lenyűgöző sziklakatlan, az Úrkúti őskarszt 100 millió éves sziklafalai a dinoszauruszok korát elevenítik meg. Az őskarsztban a Csárda-hegyi 6 állomásos tanösvény, 1 km hosszú, mely sok lépcsőn keresztül lehet felfedezni a területet.
1917-ben, szén után kutatva fedezték fel az ország legnagyobb mangánérc készletét, melyet 1918-tól egyre nagyobb ütemben bányásztak. Az 1920-as évek volt az úrkúti mangánbánya fénykora, az érc kitermelésével végül 1951 óta országosan védett a terület. Kézi, külszíni fejtéssel termelték le a mangánércet, és fokozatosan, eredeti állapotának megfelelően került napvilágra a 100 millió éves őskarszt. A rózsaszínes, tömött, jurakori mészkőben tengeri állatok mészvázas maradványai is előkerültek.
